Velencei-tavi Madárrezervátum - Pákozd

Velencei-tavi Madárrezervátum bemutatása

A Velencei-tó délnyugati része összefüggő, nagy nádasainak gazdag, szinte páratlan fészkelőmadár-faunája már Herman Ottó idejében is híres volt. Számos hazai és külföldi szakember látogatott el azzal a céllal a Velencei-tóhoz, hogy a nagy kócsag, a kanalasgém és más madárfajok életét és szokásait tanulmányozza. A Madártani Intézet javaslataira a terület 1958 óta védett rezervátum.

Rendszeresen költ a fülemülesitke, a kis vízicsibe, a guvat és a nyári lúd, októbertől a nagy lilikek népes csapatai éjszakáznak a tavon.
Ragadozó madarak is szép számmal előfordulnak. A nádasokban barna rétihéja költ, ősztől tavaszig gyakori a kékes rétihéja. A méltóságteljes röptű réti sas gyakran kering a tó fölött.
A parti sávban, az Alsó-éri tisztáson költőszigetek lettek kialakítva, melyeken gólyatöcs, piroslábú cankó és több récefaj költ.
A nádszegélyeken gyakori nádi énekesek közül látványos a barkóscinegék csapatainak mozgása. A függőcinege, fülemülesitke és a kékbegy már jóval ritkább.

A védett területen ma is fellelhetők az eredeti lápi vegetáció maradványai: az úszólápok. A lápi növényzet különlegességét bizonyítja az Európa-szerte ritka hagymaburok nevű lápi orchidea-faj jelenléte. A magyar flóra egy másik nagyon ritka faja a tengermelléki káka ugyancsak itt fordul elő. Az úszólápok európai viszonylatban is egyedülálló értéket képviselnek.